Idáig csak a jógik szuperképessége volt a levitálás, a jövőben talán kevesebb meditációval és több tudománnyal az átlag emberek is szert tehetnek hasonló képességekre.

A Bristoli Egyetem kutatómérnökei elég komoly áttörést értek el az akusztikai lebegtetés terén. Igen, mint kiderült, létezik ilyen technológia. Épp csak az átlag ember nem hallott róla semmit. Most viszont az áttörésnek köszönhetően úgy tűnik, gyakorlati haszna is lehet a dolognak, mint ilyen pedig több mindenkit foglalkoztathat.

Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy hanghullámokkal (amelyek mint tudjuk, lényegében a levegő sűrűsödési és ritkulási síkjainak váltakozása) addig lehet pofozni egy objektumot, amíg az fel nem emelkedik. Ha ügyesen vannak beállítva a hangforrások, akkor a test egy nyugvóponton csapdába esik, sem feljebb, sem lejjebb nem emelkedik – tulajdonképpen tehát egy helyben lebeg.

Ez elméletben jól is hangzik, sőt a gyakorlatban is működik már egy ideje, de idáig volt egy komoly limitáció: csak a lebegtetésre használt hanghullámok hosszánál kisebb testeket lehetett ilyen módon a levegőben tartani. Ami gond, mert jellemzően ultrahang használatos e célra, ami azt jelenti, hogy 20 kHz fölötti frekvenciával üzemel. A hullámhosszt meg a frekvenciával osztott terjedési sebesség képlettel kapjuk meg (λ=c/f), következésképpen minél magasabb frekvenciát használtak, annál kisebb dolgokat tudtak vele lebegtetni.

Adná magát, hogy akkor alacsonyabb frekvenciával kísérletezzenek, de ha 20 kHz alá mennek, akkor azt már hallja az emberi fül is, úgy pedig senki sem szeretne levitálgatni, hogy közben atomhangosan sípol a fülébe több tucat hangszóró. Egyszóval a korábbi formájában egy jópofa techdemó volt csak az akusztikai lebegtetés, a gyakorlatban csak korlátozottan lehetett alkalmazni.

Na, de jöttek a brit tudósok és megmentették a technológiát. Létrehozták ugyanis a hangok tornádója fantázianévvel emlegetett jelenséget. A trükk annyi, hogy a hangos és a csend szakaszok gyors, és megfelelően ütemezett váltakozásával egyfajta légörvényt hoztak létre. Ezek forgásirányának változtatásával pedig stabilizálni tudták a rendszert, illetve növelni a csendes szakaszok hozzát. A kettő együtt pedig elég volt ahhoz, hogy átlépjék a korábbi limitációt és a hullámhossznál nagyobb átmérőjű testeket lebegtessenek.

Pezsgőt azért még nem bontsunk, még ezzel az áttöréssel együtt is csak ott tartunk, hogy sikerrel lebegtettek egy 2 centis hungarocell golyót, ami lássuk be, még távol áll az a kívánt méretektől. A kutatók viszont bizakodóak, úgy vélik, innen már minden adott, hogy a jövőben fel tudják skálázni az emberi tartományba eső lebegtethető objektumok szintjére. Alig várom, hogy liftezés helyett csak annyit kelljen odavetnem a portásnak, hogy:

Beam me up, Scotty!

és már lebegek is fel a harmadikra (tudom, az teleport és nem levitálás, de a feeling ugyanaz).

A viccet félretéve elég sok alkalmazási lehetősége lenne a technológiának, ha sikerül iparban is hasznosíthatóvá varázsolni. Például az olyan érzékeny gyártási folyamatokban, mint a gyógyszergyártás, lehetővé tenné, hogy fizikai kontaktus nélkül lehessen mozgatni anyagokat. Vagy a különösen törékeny tárgyak szállítása is új dimenzióba léphetne és még sorolhatnánk.

Ha kedvet kaptál, magad is összedobhatsz egyet otthon, az egyetem kutatói készítettek útmutatót:

Forrás: CNet

Igyekszünk időnként az Apple-ön kívül eső technológia világából is elhozni nektek pár érdekességet. Ezeket jellemzően ebben a dossziéban találhatjátok meg. Azt például tudtad, hogy miért leszel rosszul, ha utazás közben mobilozol? Vagy, hogy mire használható a grafén? És a Li-Fi-ről hallottál már?