3D-s felhasználói interfészek, környezetükre reagáló textíliák, számítógépesített kontaktlencsék, csuklón hordott komputerek és hasonló szerkezetek régóta népszerűek a sci-fi irodalomban és filmekben. Manapság azonban már nem számítanak tudományos-fantasztikumnak, hanem mindennapjaink kellékei. Egyelőre a kezdetnél tartunk, de a dinamikus fejlődéssel előbb-utóbb az élet szinte minden területén elterjednek.

Átírja a piacot az Apple Watch

2017 első negyedévében, azaz hónapokkal a Series 3 megjelenése előtt az Apple Watch átvette a vezető helyet a magunkon viselhető (wearable) technológiák világpiacán. A fitneszpántjaival sokáig első Fitbit visszacsúszott a képzeletbeli dobogó harmadik fokára, az ezüstérmet pedig – szintén egy fitneszpánttal – a kínai Xiaomi szerezte meg.

Aztán szeptemberben berobbant az eddig jó eladási mutatókat produkáló és a korábbi változatokhoz képest jelentősen megújult Series 3 (a GBH Insights elemzése alapján ráadásul sok vásárló teljesen új a platformon). Többek szerint az Apple új okosórája jelenti a technológia a gombamód szaporodó érzékelőrendszerekkel, dolgok internetével (Internet-of-Things, IoT), kiterjesztett valósággal (Augmented Reality, AR) ezer és egy szállal összekapcsolódó jövőjét.

Az egészen közeli jövőt illetően, a Compass Intelligence ipari elemző szerint a következő öt évben, elsősorban az egészségügyi és az energiaszektor keresletétől hajtva, évi 139 százalékkal nő a vállalati viselhető technológiák piaca. A technológiai trendelemző és előrejelző Gartner 2016 végén prognosztizálta, hogy 2018-ban 2 millió veszélyes vagy fizikailag megerőltető környezetben dolgozó amerikai alkalmazott (rendőrök, tűzoltók, mentők, valamint profi sportolók, repülőgép-pilóták, készenléti szolgálatok személyzete) hord majd kötelező jelleggel egészség- és fitneszfigyelő eszközöket.

A mainstream használat kb. 2020-ra várható.

De honnan indult az egész?

Erzsébet királynőtől az okoszemüvegig

A viselhető technológiák története definíciófüggő, tágabb értelemben akár az első abakusztól is kezdődhetne. Esetleg 1571-ben, amikor Robert Dudley, Leicester grófja időt számoló szerkezettel, egy karórával lepte meg újévi ajándékként Erzsébet királynőt. De az 1600-as évek második feléig is visszamehetnénk az időben: a Csing-dinasztia Kínájában működő abakuszt szereltek egy gyűrűre.

A komputer azonban nemcsak időmérő és számoló, hanem többek között összetett algoritmusok futtatására, kommunikációra és adatkezelésre alkalmas eszköz. Menet közben is működő, viselhető formáit ruha alatt, ruhán vagy a bőrünkön, esetleg a szervezetbe ültetve hordjuk.

Ebben az értelemben a régóta jellegzetes okosszemüvegeket viselő Steve Mann, a Toronto Egyetem tanára találta fel az 1970-es évek végén a technológiát. Az 1962-es születésű különc gimnazistaként készítette az akkor még hátizsákban hordott számítógépből, sisakszerű szerkezetből, stb. összeálló első változatot. A rendszer mérete folyamatosan csökkent, teljesítménye pedig nőtt.

A jobb szem elé illesztett emblematikus EyeTap sok változatban készült el, miniatűr videokamerával, képernyővel. A bonyolult behemótból szinte láthatatlan paránnyá zsugorodott eszköz kapcsolatban áll egy számítógéppel és vezeték nélküli adóvevőkkel. A kamera filmez, rögzít, Mann valós időben látja, közben a képernyőn különböző üzenetek, programkódok jelennek meg. A komputert saját fejlesztésű kézi eszközzel irányítja.

Közvetíti a valóságot, amire Mann szerint azért van szükség, mert csak így szűrhetők meg a ránk zúduló hirdetések és minden más médiaszemét. Magunkon kell viselni bármit, amire alkalomadtán szükségünk lehet – hirdeti, és ha kell, azonnal – a megtévesztő napszemüveg mögül – felvesszük, mi történt, majd postázzuk a weben.

Minden okos és minden viselhető

A katonai célokra szintén tökéletes viselhető technológiák segítségével saját, személyre szabott, általunk kontrollált és működtetett információtérben mozgunk. Ezek az eszközök teljesen újfajta ember-számítógép interakciót teremtenek – véli Mann, és szavainak igazságtartalma nehezen kérdőjelezhető meg.

Az amerikai hadseregben 1989 óta próbálkoznak a katonákat harci és más tevékenység közben segítő, az embert már-már cyborg harcossá átalakító hasonló megoldásokkal, amelyekben a sisaktól a szemüvegen keresztül a páncélig és a cipőig majdnem minden információgyűjtő, -tároló és -feldolgozó eszköz.

A jövő hadviselésével ellentétben a jelen civil szférában viselhető dolgok kapcsán viszont sokáig csak az egészségünket figyelő pántokra és látványosat bukott okosszemüveg-projektekre asszociáltunk. Pedig a gyógyászatban, sportban, szórakoztatóiparban stb. rengeteg az alkalmazás: krónikus betegségekben szenvedők segítése, sportolók teljesítményének mérése, virtuálisvalóság-játékok…

Például a következtetéseit a verejtékből levonó Proof, a világ első magunkon viselhető alkoholszintmérője elektromechanikus érzékelőkkel vizsgálja, hogy mennyi szeszes italt fogyasztottunk az elmúlt 12 órában. Az MIT Médialabor és a Microsoft kutatói pedig a bőrt vezérlőpulttá, kijelzővé és adattárolóvá átalakító fémtetoválásokat, lényegében testbarát anyagokat tartalmazó arany, ezüst és más színű fémes fóliákat fejlesztenek.

Egyébként – legalábbis reklámszinten – lassan „minden okos és minden viselhető.”

A valóság azonban prózaibb.

Okospántok, okosszemüvegek, okosóra

Több cég fejlesztet csillogó-villogó, üzeneteket látványosan megjelenítő nyakláncokat és más kifejezetten adott környezetekre (építési területre, kórházra, börtönre stb.) kitalált céleszközöket. Sok esetben elég is, ha csak egy-két funkciót oldanak meg gördülékenyen.

A területet hosszú ideig a Fitbit uralta. Termékei (okoskarkötők, fitneszpántok stb.) különféle adatokat gyűjtenek, például a megtett lépések vagy lépcsők számát, szívritmust, alvásminőséget. A mérések pontosságával kapcsolatban merülnek fel problémák, és miután a cég tavaly a tőzsdén is rosszul teljesített, részvényei 50 százalékot estek, bejelentették az átszervezést.

2016 decemberében felvásárolták a terület egy másik korábbi nagyágyúját, a közösségi finanszírozó (crowdfunding) kampányoldal Kickstarteren 2012-ben óriásit futott és a megcélzott 100 ezer helyett 10,3 millió dollárt kasszírozott Pebble okosórát fejlesztő céget, miután az bejelentette, hogy a jövőben semmiféle eszközt nem gyárt, és az érvényben lévő terméktámogatásokat is felfüggeszti.

A Google okosszemüvege még kevésbé nevezhető sikertörténetnek, egy ideig fel is függesztették a fejlesztést, majd nyáron kifejezetten a vállalati felhasználókat megcélozva újraindították a Glass projektet.

Az infokom technológiák történetében gyakori kérdés, hogy cél- vagy általános használatú eszköz az ideális. Nyilvánvalóan mindkettő, de üzleti szempontból jelenleg az utóbbiak „állnak nyerésre.”, arról nem is beszélve, hogy idővel a kifejezetten céleszközök funkcióit is bővítik.

Ebben a közegben vált főszereplővé a 2015-ben debütált Apple Watch. A Series 3-ból két változatot adtak ki: az egyik rendelkezik LTE-funkcióval (egy negyedikgenerációs vezeték nélküli adatátviteli szabvánnyal), a másik nem, azaz az előbbit használók iPhone nélkül is képesek telefonálni, szöveges üzenetet küldeni stb.

Elképzelhető, hogy okostelefónia és viselhető eszközök kombinációjaként a Series 3 egy új technológia-/termékvonal kiindulási pontja.

Forrás: http://imagazin.hu/magunkon-viselheto-technologiak-multja-jelene-es-kozeljovoje/