Ezúttal egy olyan alkalmazást szeretnénk mutatni nektek, amelyre bár teljesen véletlenül bukkantunk rá, azonnal a kedvencünké vált kategóriájában. A Project IINA egy olyan médialejátszó, amely úgy kínál teljes körű funkcionalitást, hogy közben végig az az érzésed, mintha egyenesen az Apple-nél készítették volna.

A hét elején írtunk a VLC legújabb kiadásáról, a 3.0-ás gigafrissítésről. Teljesen véletlenül, miközben háttéranyagot gyűjtöttem a cikkhez, belebotlottam egy ingyenes, open-source médialejátszóba, ami azonnal el is rabolta a szívemet. Közben láttam, hogy a kommentekben többször is felbukkant az IINA neve, így egyértelművé vált, muszáj lesz írni róla egy kis ajánlót, hogy azokhoz is eljusson az információ, akik esetleg – hozzám hasonlóan – nem ismerték korábbról.

Igazából nem is értem miért nem találkoztam vele eddig. Szó mi szó, elég friss jövevényről van szó, 2017 januárjában látott napvilágot az első verzió, de ettől függetlenül simán bele kellett volna fussak az elmúlt évben. Már csak azért is, mert akármilyen szuper dolog is a VLC, szívem mélyen mindig is kerestem az alternatívát. Na nem azért, mert kevés lenne a tudása, egyszerűen csak a felület túl tájidegen nekem macOS-es környezetben. Az ikonok, az UI elemek mind egy kicsit elütnek, valószínűleg pont azért mert egyszerre szól minden létező platformhoz.

Hozzá kell tennem, hogy személy szerint amikor csak lehetséges, mindig gyári alkalmazásokat használok. Lehet, csak nekem van erre ingerenciám, de szeretem a mothership-faktort és az esetek többségében a funkcionalitással is meg vagyok elégedve. A baj akkor szokott jönni, amikor valami mégis hiányzik, és emiatt külső fejlesztő alkalmazására szorulok. Pont azért, mert ezek rendszerint kinézetben elütnek a rendszeralkalmazásoktól, ami számomra megtöri a rendszer vizuális integritását – nem jó szívvel használom őket. Főleg a kis indie fejlesztőknél szokott ez probléma lenni. Akármennyire is becsülöm őket a munkájukért, legtöbbször érezhető a dizájnon az alacsony költségvetés.

Egy szó mint száz, egészen idáig a VLC volt az elsődleges médialejátszóm, de nem azért mert feltétlen erre vágytam, hanem azért mert nem találtam jobb alternatívát.

Mostanáig. Az IINA számomra mindent magába foglal, amire csak vágyhatok egy lejátszótól Macen. Legjobban talán úgy lehetne jellemezni, mint a VLC és a QuickTime szerelemgyerekét. Mondjuk ez abból a szempontból pont nem szerencsés példa, hogy az IINA egy másik, hasonlóan népszerű lejátszót vett alapul az MPV személyében, mivel a készítő szerint ennek van a legjobb dekódolási képessége macOS-en. Funkcionalitásában tehát arra hajaz. És, hogy miért QuickTime? Egyrészt mert kinézetében szinte teljesen megegyezik – ugyanúgy „káva nélküli“ az ablak, hasonló a áttetsző navigációs sáv, a viselkedés és úgy általában, a dizájn. Másrészt, mert csak és kizárólag macOS-hez készült. Ez a tudásában is visszaköszön.

Nem akarok végigmenni minden funkción, így csak kiemelnék pár érdekesebbet, ami engem megfogott. Kezdjük azzal, hogy számtalan testreszabási lehetőség áll rendelkezésünkre. Beállíthatjuk, hogy mekkora méretben és hol nyíljon meg az ablak, milyen színsémát preferálunk, hol jelenjen meg a navigációs sáv, mit csináljanak a külső monitorok lejátszáskor, milyen színű legyen a felirat, gyorsbillentyűk és még sorolhatnám. Mindenképpen érdemes böngészni kicsit a beállításokat.

A feliratokat képes magától lehúzni az internetről, sőt azt is megadhatjuk, hogy az OpenSubtitles.org-ot vagy a shooter.cn-t részesítjük előnyben. Ha van elérhető magyar verzió, akkor arra is lehet szűkíteni a keresést (nálam tökéletesen működött). Az IINA zenehallgatásra is kiváló, a felületet egy kattintásra átalakíthatjuk zenelejátszóvá (Music Mode), ami jóval kisebb helyet foglal, mintha teljes nézetben jelenítenénk meg. Főleg ha az albumborítóra sem vagyunk kíváncsiak, akkor tényleg csak egy navigációs gombsorrá alakul a lejátszó.

És akkor még a direkt Macre szabott funkciókról még nem is ejtettünk szót. Touch Bar támogatás, ha új MacBookod lenne; épp úgy működik a Force Touch-os tekerés mint a QuickTime-ban (minél erősebben nyomod, annál gyorsabban teker); és támogatja a Picture-in-Picture módot is, azaz könnyedén egy kis lebegő ablakká alakíthatjuk a lejátszót, ami mellett bármilyen más tevékenységet kényelmesen végezhetünk.

Szuperhasznos még, hogy képes betölteni az online videómegosztókon tárolt tartalmakat is (YouTube-on és a Vimeo-n tesztelve). Elég csak bemásolnunk az adott videó linkjét, az IINA pár pillanat múlva behúzza a videót, te pedig akár be is zárhatod a böngészőt. Mondanom sem kell, milyen hasznos ez azoknak, akik „ingyen Spotify-ként“ hasznosítják a YouTube-ot. A funkcióhoz ráadásul Safari és Google Chrome bővítményt is készítettek, így ha éppen a böngészőben nézünk valamit, egy kattintást a lejátszóra váltani, még az URL címmel sem kell szórakoznunk.

Azt hiszem, ennyi már bőven elég ahhoz, hogy érdemes legyen tenni egy próbát az INNA-val. Az alkalmazás egyelőre béta állapotban van még, így itt-ott esetleg belefuthatunk még bugokba, de számomra már így is tökéletesen alkalmasnak bizonyult a mindennapi használatra – a VLC ment is a kukába. A honlap tanulsága alapján hamarosan érkezik az 1.0-ás verzió, ami minden bizonnyal még több funkciót fog tartogatni.

Ha szeretnéd segíteni a fejlesztést, több módon is megteheted. Sima felhasználóként már küldhetsz bug reportokat, funkció kérelmeket, de beszállhatsz a fordításba is. Fejlesztőként pedig csatlakozhatsz a közösséghez, vagy a GitHubon forkolhatod a projektet. Sőt, ha igazán bennfentes szeretnél lenni, csatlakozhatsz a Telegram csoporthoz is, ahol azon felül, hogy kipróbálhatod a belsős megjelenéseket, sokkal közvetlenebbül beszélgethetsz a csapattal.

Mindezt teljesen ingyen és bérmentve, amiért külön jár a virtuális brofist!

• A Project INNA a fejlesztő honlapjáról tölthető le.

Kíváncsiak voltunk, hogy mekkora munka lehet a lejátszó mögött, hogyan működik egy ilyen open-source project és, hogy ki állhat az IINA mögött. Kérdéseinkre Collider LI, az IINA kitalálója és fejlesztője válaszolt.

Miért kezdtél bele a projektbe?

Mert nem volt egy normális médialejátszó sem macOS-re. Az MPlayerX az MPlayer egy elég elavult változatát használja; a VLC lassú és nehézkes, még akkor is, ha csak egyszerű műveleteket hajtasz végre, mint például egy videóablak átméretezése; még a Movist rendelkezik a legjobb felhasználói élménnyel mind közül, de annak meg nem sztenderd a kezelőfelülete.

A macOS egy elegáns és erőteljes asztali környezetet biztosít számunkra, és egy csomó szuper alkalmazással érkezik. A felhasználók szinte minden kategóriában több elegáns megoldást is találhatnak – kivéve a médialejátszókét. Elkezdtem gondolkodni, hogy miért lehet ez, sokat kutakodtam, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egy akkora fejlesztői bázissal megtámogatott rendszer mint a macOS nem rendelkezik rendes alkalmazással a célra.

Ekkoriban hallottam először az MPV-ről, aminek a legjobb dekódolási kapacitással bír macOS-en, ugyanakkor a parancssorra épülő használata nem optimális az átlagos felhasználók számára. Aztán megtudtam, hogy elérhető hozzá egy kliens API, így arra gondoltam, talán fejleszthetnék hozzá egy GUI-t.

Mi volt a koncepció?

Az IINA egy modern médialejátszó macOS-re. Mint ilyen:

• alkalmazkodnia kell a modern (Yosemint és utáni) dizájnelvekhez, és a lehető leginkább a gyári vezérlőkre a hajazó gombokkal kell rendelkezzen
• ki kell aknáznia a macOS képességeit: Touch Bar, Multi-touch gesztusok, Picture-in-Picture mód, hasonlók
• egyszerű, letisztult interfészt kell biztosítson a felhasználóknak
• minden funkcióját egyszerűen elérhetővé és könnyen használhatóvá kell tenni
  amit csak automatizálni lehet, annak automatikusnak kell lennie
• személyre szabhatónak kell lennie, hogy alkalmazkodni tudjon a különböző felhasználói igényeknek megfelelően

Ezek azok az alapelvei az IINA-nak, amelyek úgy hiszem a mai napig változatlanul megmaradtak.

Milyen nehézségekkel szembesültél a fejlesztés során?

A dokumentáció hiánya. Az Apple elég jó irányelveket adott ki a legtöbb Cocoa fejlesztéshez kapcsolódó témához, mint például az ablakkezeléshez, de bizonyos low-level grafikai/OpenGL API témakörökhöz egyáltalán nem – az ezekben felmerülő problémákat magamnak kellett megoldanom. Általában, amikor ilyen kérdésre keresek rá, a hasznos információt a Stack Overflow-n találom meg valahol elrejtve, egyetlen upvote-tal, vagy egy 10 éves levelezőlistában.

Open-source projektről van szó. Mekkora a fejlesztői közösség?

Jelenleg 40 közreműködőnk van, itt olvashatjátok a listájukat. A legtöbbjük fordító (az IINA-t immáron 16 nyelvre fordították le). Összesen 4 fejlesztő csatlakozott hozzám az első kiadást követő hónapban, de jelenleg csak én és még egy másik fejlesztő írunk ténylegesen kódot.

Az INNA eredetileg egy személyes hobbiprojektnek indult, de annyi figyelmet vont magára, amennyi bőven túlmutatott minden képzeletemen. Százával érkeztek a funkciókérelmek, a hibabejelentések és egyszerűen nincs elég időm, hogy mindegyikkel foglalkozni tudjak. Egyszóval nagyon tudnám értékelni, hogy bármilyen tapasztaltabb Cocoa fejlesztő csatlakozna hozzánk, vagy valamilyen módon hozzájárulna az IINA fejlesztéséhez.

Eredetileg is fejlesztő vagy, vagy a nulláról kezdtél bele?

Amikor 2016 nyarán elkezdtem fejleszteni az IINA-t, még egyetemi hallgató voltam programtervező informatikus szakon, jelenleg ugyanezen az egyetemen vagyok tudományos segédmunkatárs. Elsődlegesen webfejlesztő vagyok, és igazából semmit nem tudtam a Cocoa-ról és a Swift-ről eleinte, de szeretek új dolgokat tanulni. Akkor kezdtem bele az IINA fejlesztésébe, amikor elkezdtem ismerkedni a Swift nyelvvel és a Cocoa dokumentációját olvasgattam az alapokról indulva.

Mik a tervek a jövőre nézve?

Pár hónapon belül megjelentetjük az 1.0-ás kiadást, ami az első stabil, nem béta verzió lesz. Igyekezni fogok, hogy addigra minden felmerült funkciókérelmet implementáljak. Ilyen népszerű kérés például az AirPlay támogatás, amihez már el kezdtünk korai kutatásokat végezni, és úgy tűnik, megvalósítható.