Mindenki másképp imádja. Egy biztos, az AirPodsot csak szeretni lehet, nem véletlenül lett a wearables kategória királya Apple berkeken belül. Egyszerű, mégis univerzális, könnyen bárki kedvence lehet. 

A sokrétű felhasználást alátámasztandó, a Newsroomon megjelent egy interjú Hope Boykin neves amerikai kortárs táncossal, aki szintén egy pillanat alatt szívébe zárta a terméket. Táncos-koreográfusként igazán különleges viszony fűzi őt a zenéhez és ez által az AirPodshoz is.

Boykin alkotónak vallja magát. Tanít, a mozgás egyfajta kifejezési forma számára, és rendkívüli motiváló erő sugárzik személyiségéből. Széles érdeklődési körében pedig a technek is kitüntetett helye van.

Önjelölt Apple felhasználóként mindig is törekedett arra, hogy elsőként vehesse kezébe a legújabb készülékeket. 2016-ban például konkrét stratégiát dolgozott ki kollégái számára, akik helyette vették át az akkoriban debütáló AirPodsot, miközben ő járta a világot.

Már akkor is éreztem, hogy mindent meg fog változtatni – mondja Boykin.

Boykin AirPodsba vetett hite az élet számos területén visszaköszön: a fizikoterápia során ezzel zárja ki a külvilágot, az így kreált szerelembuborékot pedig a kezelőasztalon töltött idő és a hazafelé vezető metróút között szinte semmi sem tudja kipukkasztani. Mondhatnánk, hogy ő is csak egy a sok felhasználó közül, de a harmincas évei végén járó koreográfus-táncművésznek a vezetéknélküli fülhallgató inspiráló munkaeszköz is egyben.

De mi történik akkor ha egy karrierje csúcsát élő karizmatikus egyéniséget egy komoly sérülés gátol meg az önkifejezésben? Hope Boykin 26 éve van a szakmában, 3 éves kora óta táncol, 4 éves kora óta koreografál és 19 éve kötötte meg első szerződését az amerikai AADT táncszínházzal.

Tavaly decemberben azonban neki is szembe kellett néznie azzal, amitől valószínűleg minden szakmabeli fél: bokasérülése miatt rehabilitációra volt szüksége. A visszatérését megelőző időszak viszont teljesen új ajtókat nyitott ki előtte: elkezdett színházaknál dolgozni, naponta kap magán megbízásokat és egy ösztöndíjas hallgatónak is ad órákat a méltán híres Ailey Schoolban.

Legutóbbi projektjében például Andrea Day soul énekes “Rise Up” című számához készített koreográfiát. A felkészülés során sem feledkezett meg az AirPods használatáról – éjt nappallá téve hallgatta Andrea Day dallamait, olyan szinten, hogy az már frusztráló volt.

Minden lélegzetvételét megjegyeztem és én magam is átéltem. Egyszerűen csak egyesültem a zenével. Szabadnak éreztem magam. Semmi más nem számított a környezetemben, csak a zene.

Ugyan a technológia a tánc antitézisnek tűnhet, teljesen más megvilágításba helyezi a táncórákon szerzett tapasztalatokat, segít megértetni a diákokkal, hogy mit is jelent a mozgás szabadsága, mit jelent az, ha a saját bőrödön tapasztalod meg a dolgokat és a saját ütemed szerint haladsz. Boykin számára a technológia egyben alkotói szabadságot is jelent, amit nem csak a mozgás során fejezhet ki.

Talán ez is a titka az AirPodsnak. Bármit csinálj, ott van veled. Nem esik ki a füledből percenként, nem kell igazgatni. Csak viseled, mintha a részed lenne. Tudod, hogy ott pihen a füledben, de valahogy mégis szabad vagy. Ezt szakmától, tevékenységtől függetlenül mindenki maga dönti el. Boykin megközelítésében olykor túlzó a líraiság, de annyi biztos, hogy a legtöbb AirPods tulajdonos néhány ponton jobbára tud azonosulni a New York-i alkotóval.

Forrás: https://imagazin.hu/muveszet-es-technologia-airpods-szabadsag/