Ha már nem látjuk a pixeleket, van értelme nagyobb felbontású készüléket venni? Mennyit áldozatot ér a magas pixelsűrűség? Szavazzatok!

Az Engadget a napokban elbeszélgetett Phil Schillerrel, az Apple nemzetközi marketingért felelős alelnökével a világ nagy dolgairól. Az interjú nagyrésze természetesen a szokásos érdektelenségben telt, csak úgy repkedtek az „amazing“, „affordable“, „people“ szavak, ahogy annak lennie kell. Két értékelhető mozzanatot azért mégis sikerült kicsikarni a nagyinterjúból. Egyrészt megtudtuk az iPhone-ok elnevezése mögötti filozófiát. Másrészt Schiller tett egy jó vitaindító mondatot:

Szerintem egy kijelző megítélésének egyetlen módja, ha ránézünk… Ha nem látod a pixeleket, akkor onnantól kezdve a számok nem jelentenek semmit.

Természetesen ez az iPhone XR nagyobb testvéreihez mért alacsonyabb felbontása kapcsán merült fel. Én személy szerint magával az alapgondolattal egyet tudok érteni: egy bizonyos ponttól túl tényleg csak a grafikai számítási kapacitás és az akkumulátor erőforrásainak pazarlása. A kérdés persze, hogy az iPhone túl van-e már ezen a bizonyos ponton. Mondhat bármit Schiller, azért ha egyáltalán nem lennének láthatók a pixelek az XR-on, akkor minek növelték meg a pixelsűrűséget az XS-nél?

A klasszikus retina kijelző 326 pixel-per-inch (ppi). Ennyivel rendelkezik az iPhone 4 óta gyakorlatilag minden alap méretű iPhone, és az iPhone XR is. A Plus modellek klasszikusan 401 pixelt számlálhatnak inchenként. Ezt növelték 458-ra az iPhone X, XS, XS Max triójánál. Szerintetek van szükség ennél többre?

Forrás: iMagazin