Nap, mint nap látunk embereket a városban kocogni, tekerni, méghozzá bedugott füllel. Ennek ellenére a kérdés rendkívül megosztó, rengeteg a pro és a kontra, ráadásul semmi sem tiltja vagy szabályozza, hogy zenét hallgassunk futás vagy bringázás közben. Éppen ezért egy szubjektív vélemény következik, 40.000 kilométernyi tapasztalattal a hátam mögött.

A zene mindannyiunk életében meghatározó: felpörget, ellazít, segít koncentrálni. A hangulatunktól vagy a stílusunktól függően hallgatunk pörgősebb vagy nyugisabb, hangosabb vagy csendesebb szerzeményeket. Mindenkire máshogy hat, vannak, akik egy pörgős dance sláger mellett is képesek koncentrálni, másokat viszont csak a lágy dallamok képesek megnyugtatni.

Megszűnik a külvilág – ez jó vagy rossz?

Sportoláskor azért hallgatunk zenét, hogy kellően felpörögjünk, felvegyük a ritmust, hogy kellő lendülettel mehessünk neki az edzésnek, a feladatnak. Vagy éppen azért, hogy kizárjunk minden mást, és csak magunk legyünk. Én és az edzés, a többi gondolat nélkül. Nem jut eszünkbe a meló, fogalmunk sincs, megetettük-e a kutyát vagy sem, nincs bevásárlólista, és az anyós rosszalló szavai sem visszhangzanak a fejünkben. Csak a zene és az adott feladat.

És egyszercsak egy autó hangos dudálása zökkent ki minket ebből a nyugalomból. Van ugyanis egy hátránya annak, ha bedugod a füled és kizárod a külvilágot: attól az még nagyon is ott van. Ráadásul sem futni, sem bringázni nem nagyon lehet hermetikusan elzárt környezetben (kivéve persze a futógépet, vagy a szobabiciklit), még egy elkerített pályán is vannak többiek, akikre illik figyelni.

Bármelyik mozgásformát választod, azzal szinte biztosan részévé válsz a közlekedésnek. Kerékpárosként főként az autósok, futóként inkább a gyalogosok lesznek rád veszéllyel, főként akkor, ha az egyik érzékszerved kivonod a játékból.

Ráadásul hiába figyelsz oda fokozottan, a balesethez az is elég, ha ő éppen a telefonját figyeli az út helyett. Azt meg manapság elég sokat csináljuk…

Az elmúlt 5 évben 35.000 km-t tettem meg kerékpárral, ezek 90%-a edzés volt, így pontosan tudom mennyire valós az elcsépelt mondás: többet ésszel… Én ugyanis imádok közben zenét hallgatni. Egy jól eltalált dallam olyan eufóriát ad 1-1 intervall során, amit rettentő nehéz lenne másképp reprodukálni. Ennek ellenére nagyon ritkán használom a BeatsX fülesem. Az 5 év alatt két olyan szakaszt találtam, amelyik kellően elhagyatott volt, hogy bedughassam a fülem, és megengedhessem magamnak, hogy nem figyelek oda a külvilágra.

Növeli a hatékonyságot. Biztos?

Sokan – köztük én is – egyfajta plusz löketként használjuk a zenét. Segít túljutni a holtponton, elvonja a figyelmet a fáradtságról, fájdalomról. Motivál, hogy jobban, gyorsabban teljesítsük a feladatot. Legalábbis ezt érezzük.

A fülünkbe érkező ritmust ugyanis automatikusan felvesszük, a légzésünk, a mozgásunk is megpróbál erre az ütemre beállni. Ez pedig nagyon gyakran tönkre is vághatja az edzést. Ha nincs mögöttünk kellő gyakorlat, nincs meg az alapvető rutin, amivel a mozgásformát csukott szemmel is helyesen(!) tudjuk elvégezni, a zene gyors ritmusa könnyen eltéríthet a megfelelő minőségű teljesítéstől.

Lássuk miért:

• A légzés szaporábbá, egyenetlenné válhat
• Sokkal könnyebben felmegy a pulzus, amit az eufória miatt észre se veszünk
• A megfelelő koncentráció hiányában a mozdulatok egyre szabálytalanabbak lesznek, a mozgás széteshet

Látható, hogy a zene nem csupán javíthat, de ronthat is a teljesítményünkön, ezt pedig érdemes szem előtt tartani.

Összességében a zene egy remek motivációs eszköz, ami remekül passzol a sportok dinamikájához, ritmuáshoz. A fontos, hogy tudjuk mindezt a helyén kezelni, és hogy bedugott fülessel mindig érdemes fokozottan odafigyelni a környezetünkre.

Forrás: https://imagazin.hu/futas-es-bringazas-fulessel-vagy-anelkul/